Happy New Year!
2010. december 31., péntek
2010. december 25., szombat
A szeretet hangja
Egy kedves ismerősöm, Jakab Andrea lepett meg az alábbi saját versével karácsony alkalmából.
Igazi ajándék, ezért hát a blogomban is közzéteszem.
A szeretet hangja
Most új kabátot húz fel a tél,
Hópelyhekkel kavarog a szél.
Táncol, csillog a sötétségben,
Pihenni nem fog ezen az éjen.
Az álom száll színes szárnyakon,
Dunnákba bújtatott ágyakon,S egy halvány rózsás gyermeki szájon
Víg mosolyt sző az édes álom.
És csend ül az alvó tájakon,
A becsukott szemű házakon,
A kéményfüstös árnyakon,
S a szívekben őrzött vágyakon.
A háztetőkről az angyalok nézik,
A sötét éj, hogy világoskéklik,
Majd felszállnak és messze az égen
Eltűnnek a reggeli fényben.
S már a csengettyű szól. A szeretet hangja.
Hadd legyen boldog mind, aki hallja!
Engedje, hogy melegét a szívébe öntse,
Hogy az ünnepet boldogan, békésen töltse!
Andi nem csak verset ír, hanem énekel is, saját zenekarával. ( www.andimenzio.hu )
Róla készült egy koncerten a blogomban szereplő egyik fotó:
2010. december 24., péntek
2010. december 22., szerda
2010. december 12., vasárnap
2010. december 4., szombat
2010. november 27., szombat
2010. november 21., vasárnap
Végtelen történet
Még nyáron, mikor külföldön jártam, egy furcsa alakú felhőt vettem észre. Muszáj volt lefotóznom, mert megláttam benne egy nagyon érdekes alakot, Falcont (vagy Fuchurt) a kutyafejű, szerencsehozó sárkányt.
Aki látta a Végtelen történet c. filmet, az tudja miről beszélek, és remélem ők is látják benne amit én.
A film 1984-es és Michel Ende azonos című regényéből készült. Klasszikus fantasy, híres betétdallal. Dvd-n is megjelent, aki nem látta annak jó szívvel ajánlom. Gyerekeknek és mesét, fantáziavilágot szerető felnőtteknek.
2010. november 10., szerda
2010. október 22., péntek
Egy mese emléke réges-régről
- Szálljatok ki a messzi világba, és gondoskodjatok magatokról! - mondott rájuk gonosz átkot a királyné. - Néma, fekete madarakká változzatok!
De az átok csak félig teljesedett be: a tizenegy királyfiból tizenegy hófehér vadhattyú lett. Különös kiáltással kiröppentek a palota ablakán, elsuhantak a kert fölött, a messzi zöld erdő felé.
Napkelte előtt rátaláltak a parasztházra, ahol kicsi húguk még az igazak álmát aludta. A vadhattyúk suhogva kerengtek a zsúptető fölött, karcsú nyakukat nyújtogatták; csapkodtak széles szárnyukkal, de nem vette észre őket senki. Tovább kellett hát szállniuk, fellegek fölé, messze vidékre. Egy tengerparti rengeteg erdőben telepedtek le.
Kicsi húguk, a királylány ott álldogált a parasztszobában, s egy zöld levéllel játszogatott, mert egyéb játéka nem volt. Lyukat szúrt a levél közepébe, a nap felé tartotta, keresztülnézett rajta, s úgy tetszett, hogy bátyái ragyogó szemét látja. Attól fogva valahányszor végigsimították arcát a napsugarak, az ő csókjaikra gondolt.
(Részlet Andersen A vadhattyúk c. meséjéből)
Ez volt gyerekkorom kedvenc Andersen meséje, amely a testvéri szeretetről szól, és nem csak gyerekeknek.
A fotó ötletét is részben ez a régi emlék inspirálta.
http://www.globusz.com/ebooks/AndersenH/00000020.htm
(Ha el akarnátok olvasni...)
2010. október 16., szombat
2010. október 10., vasárnap
Időutazás
2010. október 8., péntek
Október 8-án...
(Zene: Yiruma, Moonlight)