2010. február 25., csütörtök

Hova álljanak akik...

Kezdek belecsúszni egy szövegelős blogba. Ez Marvin hatása, ami nem baj, de kezd eltéríteni eredeti célomtól, hogy képeket tegyek fel. Persze versekkel eddig is megtűzdeltem néha az oldalt, és soha nem is akartam pusztán csak képtárlatot, de ilyen hosszan nem sűrűn fogok írni.
Valójában ez egy idézett szöveg lesz egyik kedvenc könyvemből; a "Már az óvodában mindent megtanultam, amit tudni érdemes" címűből. Szerzője Robert Fulghum, aki lelkész, vagy valami ilyesmi. Saját gondolatait, önvallomásait, történeteit tartalmazza a könyv. Tele szeretetre méltó öniróniával és emberi esendőséggel. Ezt a részletet egy hozzászólás apropóján írom le, de ettől függetlenül is szeretném megosztani veletek.


A gyerekek az "Óriások, varázslók, törpék" nevű játékot játszották.
...
Nem könnyű feladat egy szobányi besózott kisiskolást két csapatba osztani, elmagyarázni a legfontosabbakat, tisztázni, ki kivel van, de elszántak voltunk, úgyhogy végül sikerült, és minden készen állt a kezdéshez.
A kergetőzés a tetőfokára hágott. Elkiálltottam magam: Most mindenki döntse el, mi akar lenni: ÓRIÁS, VARÁZSLÓ vagy TÖRPE!
Miközben az összebújt csoportok lázasan sutyorogtak, valaki megcibálta a nadrágszáramat. Lenézek, egy kislány áll ott, és vékony aggodalmas hangon kérdezi: - És hova álljanak a sellők?
- Hova álljanak a sellők?
Hosszú csend. Hosszú, hosszú csend. - Hogy hova álljanak a sellők? - kérdezem.
- Igen. Tudod, én sellő vagyok.
- De olyan nincs, hogy sellő.
- Dehogy nincs. Én is az vagyok.
Nem akart sem óriás, sem varázsló, sem törpe lenni. Tudta pontosan, hova tartozik. Ő sellő. Esze ágában sem volt, hogy kiszálljon a játékból, és a fal mellé álljon szomorkodni. Részt akart venni benne, anélkül, hogy feladná méltóságát és személyiségét. Biztos volt benne, hogy a sellők számára is van valahol hely, és hogy én tudni fogom , hol.
Nos? Hát hova is álljanak a sellők? A "sellők", mindazok, akik különböznek, akik nem felelnek meg az előírásoknak, akik nem hajlandók beleülni a rendelkezésükre bocsájtott skatulyába.
Aki erre a kérdésre választ tud adni, iskolát, országot, egész világot építhet rá.
Hogy abban a pillanatban mit feleltem? Nos, néha sikerül meglelnem a helyes választ. - A sellők ide állnak, a Tenger királya mellé. (Igen, ide, a Király bolondja mellé, gondoltam.)


2010. február 23., kedd

Wroclaw este


Még egy kis Wroclaw. Ezek tavaly, szinte pont egy éve készültek. Az első három képen a Szent Mária Magdolna templom. A XI. sz. vége felé épült eredetileg. Egy utca választja el attól a szép főtértől, ami utána következik.





Erről a térről készültek az előző napon feltett nappali felvételek.




Még néhány pillanatkép az éjszakából:

Azért vannak bent szivecskés lufik, mert Valentin nap volt éppen.

Egy prózaibb utcakép, távolban egy közeledő villamossal. Fontos közlekedési eszköz a belvárosban.

Kilátás a szállásom ablakából.

2010. február 21., vasárnap

Wroclaw









Rynek, az óváros, ahol hétvégén nagyon rövid időre megfordultam.

Kattints itt a város nevére, ha még többet szeretnél tudni erről a gyönyörű helyről.

Wroclaw

2010. február 14., vasárnap

Kaptam egy díjat

Kaptam egy "Kreatív blogger" díjat Marvintól, aminek nagyon megörültem, de zavarba is hozott kicsit, mint ahogy több díjazottat is. A szabályok ugyanis előírják, hogy küldjük tovább, de akkor a saját választottjainkat is ilyenfajta érzéseknek tehetjük ki.
Végül azt gondoltam, legyen. Én benne vagyok, de senkitől nem veszem rossz néven, ha nem akar ebben részt venni.
Még egyszer köszönöm Marvin, hogy rám is gondoltál és figyelemmel kíséred a blogom alakulását, és bejegyzéseidnek is mindig örülök. Ez kölcsönös, és bár Te sokkal többet írsz, azért a képek készítése is időnként elég sok idő; szelektálás, javítás, egyebek.

Nos, hát akkor nézzük a szabályokat.

  1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám, és küldte.
  2. A logót ki kell tennem a blogomba.
  3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
  4. Írni kell magamról 7 dolgot.
  5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blogtársamnak.
  6. Be kell linkelnem őket.
  7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Magamról csak a tökéletlenség igényével összehordva pár dolog, ami eszembe jut:

  1. Utálom a spenótot. Utoljára az óvónő akarta belém erőltetni, de miután heves ellenállást tanúsítottam, a fejemre borította.
  2. A gitár királyai számomra: Santana, B.B. King, Mark Knopfler (Dire Straits).
  3. Állatokról. A leglenyűgözőbb számomra a tigris. Kedvenc még a vörös panda, szurikáta, süni. Amúgy pedig társnak kutya. (Kutyaszerű kutya, ahogy mondani szoktam). Vannak idők, mikor magamhoz sem vagyok jó, olyankor gazdának sem. Örök lelkifurdalás, ha az odaadó kutyaszemekbe nézek.
  4. Szeretném, ha mindig lennének barátaim. Tudom, hogy ez sokban rajtam múlik, de már nem akarom, hogy mindenki szeressen. A szubjektivitás a legnagyobb egyesítő és a legnagyobb szétválasztó erő. (Ezt olvastam valahol, és valóban így van).
  5. Szeretnék még valamikor ugrani ejtőernyővel, vagy gumikötéllel. Hát ennyit a függőségemről...Egyszer pár éve mikor felmentem Budapestre, csak azért befizettem a belépőt a Vidámparkba, hogy kipróbáljam a Lupin Start. (Az a hullámvasútszerűség, ami egy teljes kört ír le, már nincs ott úgy tudom). Felültem rá, aztán kijöttem. Kicsit remegett a lábam.:)
  6. A digitális korszak kiteljesítette, de egyúttal részben be is szűkítette az életemet.
  7. Sok mindent csináltam már életemben, sok mindennel foglalkoztam. Egyik barátom szerint csak akasztott ember nem voltam még, persze ez nagyon is túlzás, aki nem ismer régóta, az nem tudhatja, miről is beszélt. Egy biztos. Bármit is teszek, a kreativitás egy belső szükségszerűségként tör elő belőlem. Azt viszont tudom, hogy a tanulás mindig utánzással kezdődik és csak utána jöhet az egyénieskedés. Ez alól csak az öntörvényű, született zsenik kivételek.
A díjaimat pedig a következő embereknek szánom:

Innen levehetitek

  1. Balogh Zoltán fotós barátomnak. Nagyon szeretem és a fotózásban egyik példaképem.
  2. Rajlinak, akivel egy fotós oldalon kezdtünk, már blogtársam is lett és jó nézegetni a képeit.
  3. Jazza, ő egy érzékeny lélekkel megáldott tehetséges fotós, van stílusa.
  4. Feith Bálint, akivel szintén egy fotós oldalon vagyunk, de ő számomra művész. (Őrült, sötét mélységekbe merül le).
  5. Békefy Zoltán, akire itt találtam rá, gyönyörű, főleg fekete-fehér Írországi képeiért szeretem. Nemrég első díjat nyert a Zöld bolygó fotópályázaton.
  6. Bíró Gabriellát nem ismerem személyesen, viszont régóta figyelemmel kísérem képeit, és főleg a gyerekekről készült fotói vannak rám nagy hatással, de a többit is szeretem.
  7. Marvint sem tudom kihagyni, hiába tőle kaptam a díjat, végezetül (és nem utolsóként) neki is szánok egyet, tartalmas gondolatokban és szép útiképekben bővelkedő blogjaiért. Most a Kék Paripának adományozom, amiért nagyon megfogott az "Egyszer majdnem remete voltam" c. írása. (Persze ingadoztam, mert a szent üdítőautomaták is nagyon levettek a lábamról :), az viszont egy másik blogon van).


Most pedig ha már szóba került a gitár, egy számot küldök mindenkinek aki Mark Knopfler virtuóz szólóját szívesen meghallgatná. Hihetetlen, hogy már több mint 30 éve született a Sultans of swing. Vigyázat! 10 perces, és az eleje kicsit lemaradt, de ez a jobb előadás ezért választottam. Aki nem bírja végighallgatni, az el se kezdje, mert a felénél jön csak a java.:)


2010. február 13., szombat

Frozen

Nem vagyok egy fanatikus Madonna rajongó, de ezt a számot azóta szeretem, mióta először meghallottam. Ha van kedvetek, nézzétek meg a klippet:



Azért egy képet is felteszek, ha már ilyen fagyos hangulatban vagyok. Mondjuk legyen ennek is az a címe, hogy Frozen.


2010. február 10., szerda

Havas vízpart




Ez még január 22-én készült. Valahogy akkor kezdődött a nagyobb havazás felénk.

2010. február 9., kedd

2010. február 3., szerda

Spárga



Kemény edzés vége felé.

Na persze nem nagy kunszt, én is simán megcsinálom.
Csak én a hüvelyk- és a mutatóujjammal. :D