Fűzfák

Fűzfák

Nem volt kegyelem, sem neki...

...sem neki.

Virágos ágaikat a szél...

...többé már nem lengeti.

Tóth János verse: Esztelen gyilkosok (Fa halál)

Neked talán csak tűzrevaló
meleget adó lobbanó láng,
nekem hintám volt, ringató
szeles napokon vad musztáng.

Te törzsében a rönköket látod
én évgyűrűket, benne emlékeket
lélegző lényt, barátot, s ha kivágod
lelkemben gyilkolod a fényeket.

Fűrészport látsz, ahogy acélfog mar
de nekem vér az, sajgó szemcse,
mit a szél felkap, szemembe kavar
s könnycseppek hullnak keserű szívemre.

Ne bántsd a fát, sem akácot se hársat
mert míg érzed virágaik édes illatát,
addig lesznek élő segítő társak
halálukkal az ember is, megöli magát!