Hova álljanak akik...

Kezdek belecsúszni egy szövegelős blogba. Ez Marvin hatása, ami nem baj, de kezd eltéríteni eredeti célomtól, hogy képeket tegyek fel. Persze versekkel eddig is megtűzdeltem néha az oldalt, és soha nem is akartam pusztán csak képtárlatot, de ilyen hosszan nem sűrűn fogok írni. Valójában ez egy idézett szöveg lesz egyik kedvenc könyvemből; a "Már az óvodában mindent megtanultam, amit tudni érdemes" címűből. Szerzője Robert Fulghum, aki lelkész, vagy valami ilyesmi. Saját gondolatait, önvallomásait, történeteit tartalmazza a könyv. Tele szeretetre méltó öniróniával és emberi esendőséggel. Ezt a részletet egy hozzászólás apropóján írom le, de ettől függetlenül is szeretném megosztani veletek. A gyerekek az "Óriások, varázslók, törpék" nevű játékot játszották. ... Nem könnyű feladat egy szobányi besózott kisiskolást két csapatba osztani, elmagyarázni a legfontosabbakat, tisztázni, ki kivel van, de elszántak voltunk, úgyhogy végül sikerült, és minden készen állt a kezdéshez. A kergetőzés a tetőfokára hágott. Elkiáltottam magam: Most mindenki döntse el, mi akar lenni: ÓRIÁS, VARÁZSLÓ vagy TÖRPE! Miközben az összebújt csoportok lázasan sutyorogtak, valaki megcibálta a nadrágszáramat. Lenézek, egy kislány áll ott, és vékony aggodalmas hangon kérdezi: - És hova álljanak a sellők? - Hova álljanak a sellők? Hosszú csend. Hosszú, hosszú csend. - Hogy hova álljanak a sellők? - kérdezem. - Igen. Tudod, én sellő vagyok. - De olyan nincs, hogy sellő. - Dehogy nincs. Én is az vagyok. Nem akart sem óriás, sem varázsló, sem törpe lenni. Tudta pontosan, hova tartozik. Ő sellő. Esze ágában sem volt, hogy kiszálljon a játékból, és a fal mellé álljon szomorkodni. Részt akart venni benne, anélkül, hogy feladná méltóságát és személyiségét. Biztos volt benne, hogy a sellők számára is van valahol hely, és hogy én tudni fogom, hol. Nos? Hát hova is álljanak a sellők? A "sellők", mindazok, akik különböznek, akik nem felelnek meg az előírásoknak, akik nem hajlandók beleülni a rendelkezésükre bocsájtott skatulyába. Aki erre a kérdésre választ tud adni, iskolát, országot, egész világot építhet rá. Hogy abban a pillanatban mit feleltem? Nos, néha sikerül meglelnem a helyes választ. - A sellők ide állnak, a Tenger királya mellé. (Igen, ide, a Király bolondja mellé, gondoltam.)