2010. december 25., szombat

A szeretet hangja



Egy kedves ismerősöm, Jakab Andrea lepett meg az alábbi saját versével karácsony alkalmából.
Igazi ajándék, ezért hát a blogomban is közzéteszem.


A szeretet hangja

Most új kabátot húz fel a tél,

Hópelyhekkel kavarog a szél.

Táncol, csillog a sötétségben,

Pihenni nem fog ezen az éjen.


Az álom száll színes szárnyakon,

Dunnákba bújtatott ágyakon,

S egy halvány rózsás gyermeki szájon

Víg mosolyt sző az édes álom.


És csend ül az alvó tájakon,

A becsukott szemű házakon,

A kéményfüstös árnyakon,

S a szívekben őrzött vágyakon.


A háztetőkről az angyalok nézik,

A sötét éj, hogy világoskéklik,

Majd felszállnak és messze az égen

Eltűnnek a reggeli fényben.


S már a csengettyű szól. A szeretet hangja.

Hadd legyen boldog mind, aki hallja!

Engedje, hogy melegét a szívébe öntse,

Hogy az ünnepet boldogan, békésen töltse!



Andi nem csak verset ír, hanem énekel is, saját zenekarával. ( www.andimenzio.hu )

Róla készült egy koncerten a blogomban szereplő egyik fotó:

Klikk ide!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése