2010. március 2., kedd

Gyuri


Aki egy ködös reggelen, miután eljött a hajléktalan szállóról, mesélt nekem arról, milyen volt a gyerekkora Zobákpusztán, a cigánytelepen.



9 megjegyzés:

  1. Jo kis sorozat,irigyellek is mert en is szeretnek ilyeneket,csak kicsit nehezen lepek veluk kapcsolatba...egyenlore...

    VálaszTörlés
  2. Kifejtve: szép tiszta tekintet, a megtört arcban. Szép profil egy megtört (vagy már eleve törve indult) élettel...
    Az ember legszívesebben örökbe fogadná, de hát nem lehet.

    VálaszTörlés
  3. Most mé'? Denhodának is szoktam ilyen röviden kommentelni. Szeretem, hogy ő gondol valamit, hogy én mire gondolok, és anélkül, hogy beszélnénk/írnánk róla, feltételezzük, hogy egyetértünk. Jó játék, titkos játék, annyira, hogy igazából még mi se tudunk róla. :)

    VálaszTörlés
  4. Tudod Marvin fél szavakból talán már megértelek, de hümmögésből még nem biztos.:)lehet, hogy Denhodával kicsit régebben, vagy jobban is ismeritek egymást.
    Amúgy pedig igenis szerettem volna tudni, hogy mit gondolsz a képekről, mert ilyeneket még nem tettem fel ide. A következő képen olyan valaki fog szerepelni, akiről - miután látták a fotómat - tényleg olyanokat írtak, hogy szeretnék megmenteni, örökbefogadni.

    VálaszTörlés
  5. Békefy Zoli, én azt ajánlom, próbálkozzál, de mindenképpen tiszteld a fotóalanyodban az embert, és azután jön az, hogy megmutasd, ábrázold őt, ahogyan Te látod.
    Szerintem a legnehezebb embert fotózni, de a legértékesebb is. Ez főleg azokra a helyzetekre igaz, amikor kapcsolatba kell lépned, beszélned kell vele ahhoz, hogy a fotót elkészítsd.
    Remélem fogok látni tőled majd ilyen képeket is.:)

    VálaszTörlés
  6. No, én meg előbb láttam a kisfiút, kommenteltem, aztán jöttem ide, és mégis kb. azt írtam oda, amit Te ide. Tehát rímelünk.

    Denhodát nem ismerem, csak nézem a blogját, és sejtegetem :)

    VálaszTörlés
  7. Igen ez is szerepel az idei projektben...ha lesz nemi elfogadhato akkor mindenkepp megy a blogra is.Koszonom a biztatast.

    VálaszTörlés