2009. december 30., szerda
Sokáig ez a vers lesz az utolsó...
Ajtód előtt farkasok
/Részlet/
…
Az ország: senkiföldje.
Belép a szél havába,
én vagyok itt a gazda,
enyém a senki háza.
Élünk a szél havában,
Miénk lesz az az óra,
amikor hajnaltájban
csend száll a fogadóra,
és vissza-vissza térnek,
ajtód előtt loholnak
- ha végleg körbevesznek
mit hozhat még a holnap?
Itt vagyunk hát e házban,
egy szoba, napról-napra.
Kivetkezel magadból,
átöltözöl magadba.
Ajtónk előtt lihegnek,
követelik a sarcot…
Tükröd üres, előtte
hever a legszebb arcod.
(Papp Attila Zsolt)
Ez a vers az Erdélyi szép szó 2008 c. antológiában jelent meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Talán saját vers, nincs szerző jelölve...
VálaszTörlésTalán síelni mész, remélem legalábbis, hogy valami hasonló.
Én közben Marvinból lassan átalakulok majd Üveggyöngyjátékossá, s talán még Kék Paripává is :)
Minden szépet, jót az új évre!
Köszönöm Üveggyöngyjátékos a jókívánságokat! Nagyon rám fér.Én is hasonlókat kívánok Neked.
VálaszTörlésNem, nem síelni mentem. Akkor nem ilyen verset választok.
Ez nem saját vers, csak sajnos nem tudom a költő nevét, mert a könyvet közben kölcsönvették. Gondoltam utólag ideírom, de még nem került vissza.
Megyek a másik blogodra is hamarosan. Most már majd összeszedem magam.
Szép vers,szomorú...
VálaszTörlés