2009. május 14., csütörtök

Fűzfák



Nem volt kegyelem, sem neki...



...sem neki.



Virágos ágaikat a szél...



...többé már nem lengeti.













Tóth János verse: Esztelen gyilkosok (Fa halál)


Neked talán csak tűzrevaló
meleget adó lobbanó láng,
nekem hintám volt, ringató
szeles napokon vad musztáng.

Te törzsében a rönköket látod
én évgyűrűket, benne emlékeket
lélegző lényt, barátot, s ha kivágod
lelkemben gyilkolod a fényeket.

Fűrészport látsz, ahogy acélfog mar
de nekem vér az, sajgó szemcse,
mit a szél felkap, szemembe kavar
s könnycseppek hullnak keserű szívemre.

Ne bántsd a fát, sem akácot se hársat
mert míg érzed virágaik édes illatát,
addig lesznek élő segítő társak
halálukkal az ember is, megöli magát!


4 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy itt lehet a versem!

    Janus

    VálaszTörlés
  2. Ez de komoly,kivágták ezeket a fákat....

    Hihetetlen,nem térek magamhoz.Mennyit ugráltunk régen róluk a Sugóba,rengeteg szép emlékem fűződik hozzájuk

    VálaszTörlés
  3. Sajnos aki sokat jár a természetben sokat találkozik ezzel a jelenséggel. Kivágják az öreg fákat, mert veszélyesek! Egy kedves barátomtól hallottam, hogy elképzeli amikor a közlekedésre veszélyes fákat kivágják, hogy a fák ittasan nagy sebességgel üldözik az autókat! Szép ez a sor és nagyon ideillő a vers is!

    VálaszTörlés