Egy vers mára

Falcsik Mari:

Sanzon nehéz időkben


elveszted őt? vagy el vagy veszve?
büszke arcéled füstbe metszve
számold csak újra sebtiben
ó hogy felhígult minden eszme!
mint olcsó fröccs e restiben
a torkodon még ezt is ereszd le
aztán csak menj menj menj ne less
se magad köré se hátra
s ha majd egy percre mégis megállnál
ne nézz tovább a cipőd orránál
úgy gyújts egy újabb cigarettára

őrült nyár jött veszett tavaszra
gyorsít az élet gyorsvonatja
bele a ködbe egyenest
hallod? most ért a nagy kanyarba
hosszan sikít a pályatest
s hol még az ősz, tél - vigyázz magadra
azért most szállj csak fel ne nézz
se magad köré se hátra
s ha állsz majd a fülkéd ablakánál
ne láss tovább az útmenti fáknál
úgy gyújts egy újabb cigarettára

Feljáró trikolorban

Az utolsó nyári este

Ami persze nem ma volt...

Vérvörös alkony

Hát elmúlt ez a nyár is...

Visszanézett és mosolygott

Mostar

Egy valósággá vált álom...

Angyal a lépcsőn

Egy koldus asszony kislánya Boszniában.