Egy kedves ismerősöm, Jakab Andrea lepett meg az alábbi saját versével karácsony alkalmából.
Igazi ajándék, ezért hát a blogomban is közzéteszem.
A szeretet hangja
Most új kabátot húz fel a tél,
Hópelyhekkel kavarog a szél.
Táncol, csillog a sötétségben,
Pihenni nem fog ezen az éjen.
Az álom száll színes szárnyakon,
Dunnákba bújtatott ágyakon,S egy halvány rózsás gyermeki szájon
Víg mosolyt sző az édes álom.
És csend ül az alvó tájakon,
A becsukott szemű házakon,
A kéményfüstös árnyakon,
S a szívekben őrzött vágyakon.
A háztetőkről az angyalok nézik,
A sötét éj, hogy világoskéklik,
Majd felszállnak és messze az égen
Eltűnnek a reggeli fényben.
S már a csengettyű szól. A szeretet hangja.
Hadd legyen boldog mind, aki hallja!
Engedje, hogy melegét a szívébe öntse,
Hogy az ünnepet boldogan, békésen töltse!
Andi nem csak verset ír, hanem énekel is, saját zenekarával. ( www.andimenzio.hu )
Róla készült egy koncerten a blogomban szereplő egyik fotó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése